Szeresd igazán Önmagad!
Egyik nap belenézek a tükörbe és egy mosolygó, magabiztos arc nézz vissza rám. - Na igen, ez az, rendben vagy! - csilingel egy elégedett hang. Kilépek az ajtón és a világ elismerő pillantásokkal nyugtázza ezt. Másnap a tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb-e vidéken? kérdésre a válasz fintor és hátrahőkölés. Negatív minősítések özöne jelenik meg bennem, az utcán is átlátszó vagyok és fénytelen.
Mindenki számára ismerős lehet a tükörnek eme furcsa megnyilvánulása, amely felszínre hozza a kérdést: ha nem változom kívül semmit sem egy nap alatt, akkor mégis, mi történik? Miért van az, hogy egyik nap tökéletesen vonzónak, másnap pedig szürke csúfságnak látom magam? A tükör nem hazudik, mi meg nem értjük, mi történik velünk. Pedig egyszerű: nem vagyunk békében önmagunkkal.
A megoldás: szeresd és fogadd el önmagad. De ez nem olyan egyszerű, hisz nagy a hátsóm és nem olyan kerek, mint a szomszéd lányé és különben is, túl kicsi a mellem és... Hasonló gondolatok támadnak ránk azonnal. Pedig valóban az önelfogadás a kulcs egy teljesebb, békésebb, boldogabb élethez. Nehéz ez manapság, amikor kívülről megkapjuk az eszményképekkel teli, idealizált világot. A mindenki egyediségében ott rejlő szépséget és az önmagam szeretetében megnyilvánuló ragyogást viszont csak az önismeret rögös útjain lehet elérni. Íme, a recept!
Először is kerülj közel önmagadhoz, mutatkozz be saját magadnak és kezdjetek el ismerkedni, ahogy ezt egy idegennel tennéd, hiszen önmagad számára valójában idegen vagy. Fogalmad sincs arról, ki vagy Te, jó esetben is csak a rád égett szerepeket ismered, amiket folyamatosan játszol az élet színpadán. Kerülj intim kapcsolatba magaddal. Kezdd az intimitást ott, ahol vagy, felejtsd el a kifogásokat, amik csak azért vannak, hogy elválasszanak saját magadtól. Ez az ellenállás az oka, hogy állandóan csak keresel valamit. Szüntelenül parázsló nyugtalanságként a hiány örökös elégedetlenséget és keresést generál.
Megkérdezted már valaha önmagadtól, mit is keresel? Mi az, ami hiányzik? Segít, ha végre elkezdesz figyelni befelé. Az érzékeink mind kifelé irányulnak: a szemünk kifelé tekint, a fülünk a hangokra figyel, a kezünk kívül mozog, minden, ami hozzáférhető számunkra, kívül található, az összes érzékszerv a külvilágot kémleli. Az érzékek hatósugarai mindig kifelé vetülnek, de a lázas kereső belül van. Épp ez az ellentmondás az, amit meg kell érteni. A kereső eredményt akar, így kívül próbál magának valamit találni, ami boldoggá teszi. De a boldogság nem kívül van... Az emberek gyakran egy egész életet leélnek úgy, hogy életük mércéjének elfogadják a kívülről jövő impulzusokat, azaz mások véleményében hisznek, a többiek szavaitól és elvárásaitól függnek. Mindannyian tartunk mások véleményétől, esetleges negatív megítélésétől. A félelem erős vár, a falai kemények és hatalmas magasságokba emelkedhetnek. De ha a bátorság megszületik a lebontására, ami valójában a szívünk lényegétől választ el, akkor e fal téglái lebonthatóak. Mit tegyél?
Légy hiteles! A hitelesség az őszinteséget jelenti, ha őszinte vagy, nem bújsz már álarcok mögé. Bármilyen legyen is a valódi arcod, mutasd meg azt. Ha emiatt elutasítanak kezdetben, akkor is légy igaz, hogy könnyedén lebeghess az élet óceánjában. Ez az őszinteség elsősorban az önmagaddal szembeni kíméletlen őszinteséget jelenti. Másokat nem kell megváltoztatni, nem is lehet. Noha folyamatosan ezzel kísérletezünk emberi kapcsolatainkban, ezek meddő próbálkozások csupán. Ha ugyanis a másik emberben nincs valódi vágy és szándék az átalakulásra, akkor hozzánk igazodása a legjobb esetben is csak a megfelelés görcse teremtette torz elfojtás lesz.
Változz te, ha nem érzed jól magadat! Ez elegendő üzenet lesz mindenkinek. Ha pedig már hiteles vagy, fontos, hogy hallgass magadra. Ne másokat figyelj, hanem önmagadat és engedd, hogy ami belül van, felszínre bukkanjon, bármilyen kockázattal jár is. Az önfelvállalás nehéz lecke, mert szembe kell nézned a legnagyobb félelmekkel: az elutasítással és a szeretethiánnyal. De hinned kell önmagadban, mert csak így tud megszületni a bizalom és ön-szeretet. Ha nem vagy képes szeretni valódi önmagadat, hogyan szerethetnének téged mások?
Nemiségünk, szexualitásunk felfedezése elengedhetetlen része az önelfogadásnak, hiszen a szexualitás az emberi lét alapja. Alapvető célja a szaporodás, de ennél jóval többet jelent számunkra. Része és ajándéka a testi-lelki elégedettségnek, amely által egészségesebbek és kreatívabbak lehetünk. A szexualitás napjainkban még mindig tabu téma, rengeteg elfojtással és téveszmével. Ennek legfőbb oka, hogy a nemiségről való gondolkodás évszázadokon át különböző szakaszokon esett át: mindig hatással voltak rá a különféle vallások és társadalmi elvárások, gyakran hevesen üldözték és próbálták elnyomni a testiséget. A szexualitásukat felvállaló nők meghurcoltatásnak voltak kitéve, így őket leggyakrabban a tartózkodó szűz és a kitárulkozó ringyó szerepei közé kényszerítették. E kettőség (génjeinkbe kódolva) a mai napig is zavarodottságot okoz a női magatartásformák megélésében.
Ezért is szükséges, hogy nőként közelebb kerülj a saját szexualitásodhoz. Kezdd azzal, hogy szemügyre veszed a testedet és megnézed milyen viszonyban vagy vele. Kérdezd meg magadtól, mennyire vagy képes felszabadultan átadni magad az intimitásnak? Ha csak a felszínt karcolgatod folyamatosan, akkor még nem éled az intimitást. A valódi intimitás nem a szexuális együttléttel valósul meg, az még csak a határát érinti. Akkor állunk rá a startvonalra, ha szívünk nyitott és elménkben tökéletes csend pihen. Ebben segíthet a meditáció, hiszen a különböző technikák megtisztítják elménket a felgyülemlett "piszoktól".
A kalandos önfelfedezés során az a csábító lehetőség vár, hogy egy mélyebb szinten kapcsolódj önmagadhoz, az intimitásodhoz, ezáltal a külvilághoz. Bárki számára adott, hogy végre szabadon megélhesse saját magát és szárnyaljon mindabban a végtelenségben, melyből vagyunk. Valódi, belső szabadságunk kulcsa a jelen pillanat elfogadása, s benne önmagunk elfogadásának képessége. És akkor a tükör is mindennap minket lát a legszebbnek...