Szirének csábítása

Mit nappal szősz, éjjel visszabontod,

Hol vessző bont sort, ott raknál ki pontot

S mint parázsló tűz hideg éjszakákon

Ha lelked fagyni óhajt, lánggal visszavárom.

Minden nap küzdelem az éj hatalma felett,

Hogy feledő palástját szívedre fel ne vedd,

Mint mély álom von magába, gyeplőt hullajt kezed.

S én szíved rezdülésén ébredésed leszek.

S míg dobban e szív, én küzdelemben állok,

Onthat bár rám éjszakád, forró szurkot, átkot,

Mert feljön a nap ismét, s fényből épít hidat,

S tündöklő ívén át megtisztul a tudat.

Hát ragyogj fel nekem, járd át minden sejtem,

S én határaid kijárom, zeg-zugát felfejtem,

S ha éjszakád közelít, én újból vértet öltök,

Mert ajándék minden perc, mit szívedben eltöltök...

/Vancsics Roland/