Természetünk

A természet az emberi természet hű tükörképe, minden, mi benne fellelhető önmagadban is megtalálható. A víz, akárcsak az érzelmeink csodálatos adomány, hömpölyög, áramlik, megtisztít, táplál, örömöt ad. Azonban, ha a víz beszennyeződik, elveszti tisztaságát, csak betegséget, fertőzést és halált teremt, meg lehet ugyan tisztítani, vannak is erre különféle eszközök, akárcsak az életünkben lévő terápiák és rituálék színes választéka. Ha megtalálod a számodra megfelelő eszközt, ne habozz! A szennyezettség mértékétől függ, melyik eszköz a neked való, érezni fogod! A víz, mely megfoghatatlan, akárcsak az érzelmeink, ha kristálytiszta, mint egy forrás, életet ad, hisz az élet is a forrásból születik. A víz, amikor megtestesül, ha határok között áramlik vidáman és szabadon, megélve önnön természetét, csodálatos látvány és egy igazi Áldás, akárcsak az a Tudatos létező, aki megéli a formák világában Önnön természetét, érzelmei szabadon áramolnak, de határok között. A víz is mederben hömpölyög, a meder mélyülhet, szélesedhet, a határokat bármilyen irányba kitolhatod, de a határtalanságot kívül meg nem találhatod.

Ha kilépsz a mederből, azt gondolván ez a szabadság, csak pusztulást, pusztítást teremtesz, akár egy árvíz, mely mindent elsodor és elpusztít, mely az útjába kerül válogatás nélkül. Az érzelmeid, ha kilépnek medrükből, mert azt hiszed, így vagy szabad, akkor az elméd becsap, így a szabadság gondolatának foglya leszel. Mindenki, aki körülötted van, elhagy, mint egy fertőző vírust, mert csak fájdalmat fogsz adni, lehet, hogy kezdetben pillanatnyi örömöket okozol, de később, már csak a fájdalom és szenvedés marad utánad. Odébb lehet állni, azt mondván, én határtalan vagyok akár a víz, áramlok más irányba, de másokat ugyanúgy megsebzel majd.... igaz, a patak is megkerüli az útjába kerülő sziklákat, de közben medrét, határait nem hagyja el, különben az áldás átokká változik. A Valódi szabadság benned zajlik, amikor felfedezed és megéled Önnön Természeted, azt a végtelent, ami benned lakozik a véges határok között, tiszteletben tartva mások határait. Különben mi végett kaptuk volna a határokkal és korlátokkal teli fejlődési terepet? A változást kívülről erőltetni nem lehet, az csak az elme változtatni akarok görcse, ha a változás Valódi, az magától megszületik, nem kell erőltetni a szabadságot és hangoztatni a határtalanságot üres szavakként csupán. A valódi változásnál, nem zavarnak a korlátok, nem zavarnak a határok, hiszen szabadon áramolsz közöttük, elfogadva létezésüket, egyszer csak ami bent van, megjelenik kint is, a forma idomul a tartalomhoz, a létezésed áldást hoz.

Figyeld a természetet, figyeld meg a tüzet, akárcsak az indulat, a szenvedély megfoghatatlan, határok között csodálatos látvány és ajándék. Melegséget ad, világít a sötétségben, a táplálékot, amit befogadsz emészthetővé teszi számodra, sőt támadás esetén védelmet is adhat. De a tűz, akárcsak az indulataink és szenvedélyünk elszabadulva, kilépve határai közül, csak pusztulást, fájdalmat és romokat hagy maga után. Nézz meg egy erdőtüzet vagy egy vulkán kitörést... A tűz ott van benned mindig, akár a Nap az égen, nem teszel érte semmit, mégis ott van. Ha épp nem látod, nem érzed, a Nap akkor is van. Ha a benned lévő tüzet megéled, mint a teremtés tüzét, mint a tudatosság fényét, melegséget, fényt és biztonságot ad, hiszen te magad is tűzzé válsz azzal, hogy megéled. Mindig van tűz, lehet, hogy elfojtva, eldugva, de mindig van, szunnyad, parázslik. Lehetséges, hogy idő és energia, míg a tűz feléled, de ott van, nem tud nem létezni. Ha a tűz lobog, legyen az gyertyafény vagy tábortűz, vagy akár a kandalló tüze, azt folyamatosan táplálni kell, akkor már elég csak egy pici figyelem, egy kis energia és a tűz lobog.

Figyeld meg a levegőt, megfoghatatlan, akárcsak az élet, befogadás és elengedés, a kettősség mely egységet teremt, változást hoz. Az élet, maga a változás, a levegő, ha megéli önnön természetét, életet ad, viszont beszennyeződve csak pusztulást eredményez. Ha megszűnik a légzés, ha nincs meg a folyamatos befogadás-elengedés kettőssége, mely a formák világában az egységet megteremti, diszharmónia keletkezik. Élő halottá válunk, életünk, akár egy sivár puszta élettelenné válik, noha néha ez színes látszat világban mutatkozik meg.

Figyeld meg a földet, csodálatos! Az élet, mely megnyilvánul általa végtelen formát ölt. A forma fantasztikus, mely nem jöhetne létre határok, korlátok nélkül. Miért ítélnék el, vagy tartanánk kevesebbnek a határt a határtalannál, miért tartanánk a földet kevesebbnek a levegőnél? A föld a lehetőséget teremti meg létével, hogy a határtalan megnyilvánulhasson. A bennük lévő határok a lehetőségét teremtik meg, hogy megnyilvánulhasson a bennünk lévő határtalan. Ha az magától, mindenféle erőlködés nélkül megtörténik, ott szépség és öröm terem, a természet virágba borul, ha erőltetett, mert csak az ego ravasz trükkje, ott fájdalom vagy bánat terem. Az elfojtás, ha feltör pusztít, lehet, hogy ezt egy szép köntösbe öltözteti, de attól még pusztulást hoz. Nem az a baj, hogy az elfojtás kitör, hiszen az elfojtás is csak megéli önnön természetét, noha sok öröm nincs benne, a gond akkor van, ha mindez tudattalan, mert akkor nem tudod a benned felszínre törő elfojtásokat barátoddá, utadon lámpásként világító szövetségeseddé tenni.

Figyeld meg az állatokat, megélik önnön természetüket, figyelj meg egy macskát, vagy akár egy sast. A sas száll magasan, felülről rálát a világra, figyelme éber és állandó, látása tiszta. Amikor épp leszáll a földre és megpihen, éberségét és figyelmét nem veszíti el. Amikor repül, ha figyeled reptét, ritmikus, mintha a mozdulatsort zenére tenné, táncol könnyedén az áramlás ritmusára. Csap a szárnyával néhányat, aktív szakaszában a mozgást elindítja, majd széttárja szárnyait és passzívan repül, befogad és száll, megpihen az áramlásban, így mozgása folyamatos, a helyzetének változása is. Azok az állatok, akiket megszelídítenek, megfosztják önnön természetük megélésétől, bár aranyosak lehetnek, örömöt okozhatnak, de valójában megfosztják őket valódi szabadságuktól, valódi életüktől. Kiszolgáltatottá válnak és függő helyzetbe kerülnek. Veled pont ugyanez történik a neveltetés során, egyfajta megszelídítés, önnön természetünk elnyomása, az elvárásoknak való behódolás... Ezzel sincs gond, hiszen a neveltetés korlátokat teremt, amire az életben szükség van, hisza korlátok nélkül elpusztulnánk, természetünk idomul a formához. Egy kisgyermek, ha nem tudná, hogy nem tudná hogy ne ugorjon le az emeletről, lezuhanna. Ahogy a tudatosság megjelenik, és az Öntudat erősödik szembesülhetsz korlátaiddal, ne fáradj a lebontásukkal, mert azt nem lehet, hogy élnéd meg a korlátlanságot, ha nincsenek korlátaid? Látni őket, közöttük szabadon áramolni, változni, tágítani, azt lehet és ebben segít a figyelem és a tudatosság.

A figyelem az egyetlen, ami van, amit aktívan tehetsz, ha a figyelmet tudatossá teszed, ha megéled a benned lévő tüzet, majd megéled magadban a benned lévő vizet, befogadást, egyszer csak jelen vagy. Egyszer csak eltűnik minden és megjelenik a semmi, csak egyetlen létezőt fedezel fel, és ez te magad vagy, az egyetlen, ami Valódi, az Te vagy. A jelenlét az, ami a teljességhez vezet, saját magad megélésével saját magad kiteljesedéséhez. A te kiteljesedésedhez másnak nincs köze, mert minden mást lehet tévedés is akár, de Te valódi vagy! A tudatosságod az öntudatlanságodból születik meg, ne ítéld meg az öntudatlanságot, hiszen tudatosságod szülőanyja. Ne ítéld meg édesanyádat, hisz létével ő adott létet neked. A változás gyakran félelmet kelt, olykor rémületet vált ki. Valójában a változás maga az élet, mondd, ha nem születsz meg, ha nem hagyod el az anyaméhbiztonságot adó falait, hogyan létezhetnél most? A fejlődés szakaszában szűkebb a tér, több a korlát, ez adja meg a fejlődéshez szükséges biztonságot, akár az anyaméhben 9 hónapig fejlődő magzat. Amikor eljön az ideje a születésnek, elhagyva az eddig ismert szűk teret egy másik formát veszel fel, ami először riadalmat kelt, mert nem látsz tisztán. A félelmed a változástól, az ismeretlentől vakká és tehetetlenné tehet. De ez nem te vagy, hanem a félelem. A születéssel, a változással hatalmas ajándékot kapsz, kezedbe kapod az életed, hogy egy tágabb, korlátlanabb világban, formában nyilvánulhass meg. Megélve Önnön természeted, egyszer csak felismered, az út, melyről az hitted befelé visz, valójában nem létezik, nincs út, csak Te vagy!

Körbenézel és figyelsz, látod a tükröket, a tudatosság segít megpillantani magad ezekben a tükrökben, az érték mindenkiben ott van, mindenkiben másképp nyilvánul meg. Előfordulhat, hogy hagyod, hogy egy értékes ajándék, mit az élet eléd hozott, nem látod meg, mert a csillogó, fényes illúziók és futó örömök elhomályosítják látásod, így az ajándék elvész. Előfordul, hogy pillanatnyi cukorkákért feláldozod a hatalmas mézfolyamot... ez a te döntésed, a te választásod... Felvállalva döntésed következményét és felelősségét, változhatsz. A változás kulcsa a Te kezedben van! Minden egyszer felépül, majd lebomlik, haa vizet figyeled, az apály-dagály változását, felismerheted, hogyan változnak a kapcsolatok, kapcsolódások is. Megszületik valami, elérheti csúcspontját, ha mindketten akarják, majd lebomlik, hogy aztán megújítva önmagát újra szülessen, ha az a kapcsolódás Valódi. Néha csak az egyik lát, ilyenkor az elballag, szeretettel elenged, hogy a másik is változhasson...

(H.A.)

1 Like Share